Látom sokan néztétek van e újdonság. Hát most van :) Kezdeném is a rosszal.
Hát ennyi volt. Legszebb névnapi ajándék. Tiszták a kezeim, cseppet sem érzem magam hibásnak, hogy eddig fajultak a dolgok. Én úgy gondolom mindent megtettem, amit lehetett... ettől többet nem tudom mit kellett volna még. Nem minden dolgot tartok korrektnek, de hát most én húztam a rövidebbet. Na nembaj. Elég pozitívan állok a dolgokhoz, aki ismer, tudja, hogy nem nagyon vagyok haragtartó ember, de ezt most emészteni kell.
Most pedig evezzünk boldogabb vizekre...
Hajajj. Nem is tudom hol kezdjem. Na jó, mégis. Péntek. Iskola. Beérek. (zsinórba harmadszorra késtem el, pedig időben elindultam itthonról, mondom szupi....) Elnézést a késért. Semmi köszönést nem hallottam kb, Vivien ordít hátulról: NEM KELL KISKUTYA? Igazából köszönöm az infót Enikőnek, mer ők is tőle tudják. Kb fél óra leforgása alatt el is lett döntve, hogy az enyém lesz. KAPTAM :)
Hazajöttem, felhívtam a csajt, fél óra múlva már ott is voltunk, és hazahoztuk. Fehér havanese kisfiú. Becsületes neve: HELYZET. Óóóóopersze :D Carlos :) Féltem kicsit, hogy nagyon beszari lesz, de ahogy hazahoztuk ki is nyílt a csipája. Első este volt kis sírás, felkeltünk 2x, aztán azóta fél7kor vagy 6kor állandóan ébreszt. Inkább este aludnál, ne napközbe szaros! Nagyon jó kiskutya. Csendes, csóválós, barátságos, bújós, imádom. Mivel soha eszembe nem jutott, hogy fiú kutyám legyen, igen meglepett, mikor leguggolt pisilni :D
Mivel még nem volt oltva, ma vittük az állatorvoshoz. Az a hiszti, amit levágott... mondom te jó isten!! Szokásos teendőket megcsinálták, körmét, szörcsit is levágták a szeme körül. Nagyon szép lettél egyetlenem :) Még durcáskodott az asszisztensre/doktornőre (?) :D ááá mondom ezt nem hiszem el :D De nagyon pozitív élmény volt. Segítőkész, szimpatikus volt mindenki, mosolyogtak, viccelődtek. Öröm volt ott lenni. Senki szemében nem láttam, hogy na igyekezzetek már haza, menni akarok fodrászhoz, vagy nem érdekelnek a történeteid, esetleg fizess már még ma. /A Fáy előtt lévő állatklinikára mentünk, csak hogy népszerűsítsem a helyzet/ Ja és... csak éreztem, hogy leszakad a kezem, míg cipeltem kifele is meg befele is. Megmértük. 2 kiló 85 deka -.- már értem mér fájt úgy a kezem...
Most is itt fekszik a lábam alatt. Te jó ééég, hogy örült, mikor hazajöttem iskolából. :) Ő mindig ugyanígy fog szeretni :) Benned sosem fogok csalódni. Imádlak Carlos :) Képet ígérem csinálok már.
Zárszóként köszönöm szépen mindenkinek aki gondolt rám és felköszöntött. Jól esett. Habár egy rakat szar volt ez a névnap :D(Y) ...
Még valami... Ne is keressen senki msn-en se, facebook-on se. Nem tiltottam senkit, csak nem leszek :)
