ijedt pandi a japán földrengés után :( :)

A kutyatartáshoz hozzá tartozik, hogy lehullik a vakolat, kinyílnak a párnák és cafatokra tépődnek a szőnyegek. Mint minden kapcsolatnak, ennek is megvolt az ára. Olyan ár volt, melyet elfogadtunk, s mely egyensúlyban volt az örömmel, a szórakozással, a védelemmel és a barátsággal, melyet adott nekünk. Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkre tett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?

 Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited...

Várom azt a valakit, aki magára ismert :D egész este egyedül leszek :)

Ez egy fölösleges post. Fölösleges szavak. Fölösleges kották. Fölösleges, mert te már rég megváltoztál. Belefáradtam a folyamatos harcba. :( Most összetörök...

Bemásolhatnám ennek a dalnak úgy összvissz az egész szövegét, mert mind mind igaz. De csak ennyit emelnék ki.

azóta sok-sok este és sok-sok nappal álmodom
nélküled újra mind azt, ami bűn, de büszkén vállalom
a könnyem kicsordul, ha nem vagy húz a mélység
ebben a mocskos világban te vagy az egyetlen szépség
szökünk az árral, ha a sors hozzánk kegyelmes
több éve meg van írva már, beléd vagyok szerelmes
nem engedlek el, csak ha majd leég a gyertyám
mindig itt leszek neked, ...de már nincs szükséged rám
hello! az álmaimnak élek. én is úgy akárcsak te, az álmaimnak élek

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert sosem jön el a holnap, és sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

 ....Nem ismersz, csak látsz....
 

Már három napja tervezem ezt a postot, de valahogy nem sikerül összefüggő gondolatokat írnom.
Annyian vagytok körülöttem, mégis oly kevesen. Rámírtok, hogy "sziamizu? hihihi hahaha" és ennyiből áll egy beszélgetésünk. De miért lepődök meg ezen? Már el se várom senkitől, hogy megkérdezze, hogy hogy vagyok, mi van otthon, ilyenek. Panaszkodni meg nem fogok, hogy tényleg itt fáj, ez nincs, az sincs, ez is szar. Mer minek? Hozzám lesz vágva, hogy nyafogok feszt. Nem "éri meg" gyengének, sebezhetőnek és törékenynek lenni, mert mind mind kihasználjátok. Vagy visszahallom valaki mástól, esetleg hátba szúrtok... Akkor mégis mi a retkes p*csáért mondjam el?
Ahogy ezt 10 ember olvassa, 9 azt mondja, hogy ez egy nagy blabla, semmi bajom, a szám sose görbül lefelé, mindig csak felfelé ível. Erre írtam, hogy nem ismersz, csak látsz......... :)

.....ha nincs ló, jó a szamár is.......
 

Nem szeretnék konkretizálni, de remélem így is sokan magukra ismernek. Annyiszor találkozom ezzel a hozzáállással, hogy ha nem kapom meg X dolgot/valakit, akkor jó nekem Y is. Igaz, hogy annyira nem vagyok vele megelégedve, nem is arra vágyom, nem is tetszik, ha meg személyről van szó, akkor; jobb Y-nal kínlódni, és játszani az agyam, mer X-et nem kaphatom meg. Könyörgöm. MIÉRT?! 
Emberek vagyunk. Igenis akarjuk a többet meg a jobbat, de azt normális keretek között, úgy, hogy a TARTÁSunk megmarad. Mennyien játsszátok a szentet, közbe pedig a sárga földig megalázzátok magatok, legyen itt szó akármiről...

....nőnap....

Összesen négy embertől kaptam nőnapra valami kézzel foghatót (a puszi is számít? mer akkor nem). Petitől kaptunk Milka csokit meg csokrot. Én tulipánt, anya rózsát. Tamástól toffifee-t, anya mézesmeggyeságyas pálinkát (blöe). Tomitól 1-1 szép nagyfejű rózsát. Suliban meg az egyik tanár úr lepett meg minket csokival. Milyen figyelmes :) De köszönöm a többi fiúnak is, akiknek eszébe jutottunk. Frankón jól esett.

Fontosabb dolgoknak azt hiszem ennyit akartam.

i try it on, i take it off
so what you got?

something 'bout boots and boys
they bring me so much joy
i gotta say it, i wear 'em both so pretty as I walk in the city
watch out, boots and boys
give me boots and boys

"Elgondolkodtató!!! Kedves Anyu és Apu! 6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel, és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgás igényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha oda mentem egy simi ért, sokszor meg belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem, Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon, és többet nem tudtam felállni. Nagyon nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Többórás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék..."

Most találtam, és olyan szomorú :( annyira rossz kedvem lett. Sose fogom megérteni, ha valaki ilyet tesz. Carlos, kisszerelmem, veled ilyen sose lesz (L) bár az ütő megállt bennem, amikor belerágtál a laptop töltő kábelébe...

 Felpakoltam pár új képet Roberto Carlosról ide oldalra.

<--------------------