Angélával meg Viviennel elmentünk ma Adri nagyapjának a temetésére délután, vittünk szép koszorút is. Féltem amúgy nagyon, ugyanis ez volt az első temetés, amin voltam. Szerencsémre nem halt meg még senkim se a közeli se a távoli rokon. Addig nem is volt bajunk, míg csak kint álltunk, de amikor jöttek ki Adriék, vörös arccal és szemekkel. Kegyetlen érzés volt :S Szeretünk Adrienn :)
Van valaki... szeretném nagyon, hogy az enyém legyen... :) Nem az a tipikus... :P