otthon, édes otthon. hogy hiányzott már, hogy itthon legyünk. szegény malacka itthon volt egyedül nééégy teljes napig. mi meg nééégy teljes napig nagyiéknál. nem mondhatnám, hogy tartalmasan teltek, inkább csak kényelmesen. amikor nem ettem, akkor kint voltam és kutyáztam, vagy anyával filmeztem, esetleg a faluban tébláboltam. újra hullámos a hajam! kb ennyivel tudnám leírni ezt a pár napomat.
miért van az, hogyha én ezeket mondom:
aha
jolvan
oké
igen
jó
persze
, akkor én rögtön flegma vagyok meg bunkó állat. de ha te kedvességeket írsz:
....lényegtelen
...pfff.ennyit erről
miért van az, hogy csak a te szemedben vagyok flegma? soha senki nem kúr le azért, mert ezeket le merem írni. ha meg nem írok vissza rögtön, akkor tuti megsértődtem. iiiiistenem... az ilyen veszekedésekből kezd egyre jobban elegem lenni. dafke bele kell kötni abba, amit csinálok. már várom a holnapot, hogy ezért is kapjak a pofámra.
Tied a választás, nekem nem így van megírva,
Nem így lesz vége, nekem nem is lesz vége,
Mert ha megismersz végre, akkor rájösz,
Hogy nem ott megyek ahol szerinted kéne,
Ha akarod kezdek, legyen tied az utolsó szó,
Győzz le leszarom , nekem nem erről szól.
